“Gyerekként sajnos nincs túl sok bábszínházas emlékem. Az akkor még nem omladozó kultúrpalotában falakról visszacsattogó tapsolások, sikolyok és a húsz méterre lévő kesztyűs bábok hangosítás nélküli párbeszédfoszlányai élnek bennem élményként. És a Minden egér szereti a sajtot. Nem tudom, mikor és hol láttam először, de megmaradt. Aztán volt szerencsém megismerni Gyula Bácsit, a szerzőt, aki Budapesten és Budaörsön vitt be előadásokra. Aztán már felnőttként, amikor egyik alkalommal Nagyváradon rendezett, néztem még bábelőadást, nyilván teljesen más szemmel. Nagyon szeretem a kicsinyített másokat és azt az alternatív valóságot, ami az előadás erejéig tart (kívül). Kicsit leegyszerűsítve a két dolog tökéletes ötvözete számomra a bábszínház. 2018 januárjában megkaptam az első előadásom itt, Sepsiszentgyörgyön, amely A halhatatlanságra vágyó királyfi volt. Elvarázsolt. Azóta is itt piszkálom a gombokat.”