Az előadásról:

Volt egyszer egy kapitány, aki szerette, ha rend van a világban. Ha ő szólt, történt valami. Ha ő akarta, mozduljon a szél, induljon a nap, folyjon a folyó.
Sokáig úgy tűnt, valóban így van.
Aztán egy napon rá kellett jönnie, hogy a világ nélküle is működik.
Ez a mese arról szól, mi történik egy kapitánnyal, amikor meginog benne a bizonyosság. Amikor rádöbben, hogy nem tarthat mindent kézben, hogy nem lehet mindent irányítani.
És ekkor elindul. Nem azért, mert tudja az utat, hanem mert mennie kell.
Ez a történet az irányítás vágyáról és az elengedés bátorságáról szól. Az elvesztés csendjéről és a visszatalálás reményéről. De leginkább a barátságról — arról, hogy akit fontosnak tartunk, azért érdemes visszafordulni.
Mert néha a legnagyobb utazás nem a tengeren zajlik, hanem ott belül, ahol egy kapitány megtanul nem parancsolni — hanem figyelni. Nem irányítani — hanem kapcsolódni.

Alkotócsapat:
Dramaturg: Nagy Lázár Kincső
Zene: Antal Kászon
Báb- és díszlet: Kátai Sándor
Játsszák: Bíró Eszter, Daróczi Klarissza
Fénytechnikus: Péter Előd
Hangtechnikus: Szanday Csongor
Díszletező: Nagy Nándor Zoltán
Kellékes: Vizoli Mónika
Rendező: Nagy Lázár József