Az előadásról:

Janikovszky Éva művei nélkül a felnőttek talán már régen elfelejtették volna, milyen érzés gyereknek lenni.

Semmi esetre sem könnyű, mert a felnőttekkel nehéz szót érteni. Tudjuk, hogy a kamaszkor az emberi élet legszebb, de egyik legnehezebb korszaka, sorsközösséget vállalunk a kamasz gyerekkel, akit a világ is kívülről szemlél: „Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok (…) Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.” Az előadásban a kamasz maga is megelégeli a környezete ostoba elvárásait, és a jelent sokkal jobban el tudná képzelni, mint a jövőt –  ha békén hagynák.

Alkotócsapat:
Szereplők: Péntek Zsuzsa,Derzsi Tímea/Gulácsi Zsuzsanna,Lukács Emőke/Mezei Gabriella, Nagy Lázár József,Nagy Kopeczky Kálmán
Dramaturg: Nagy Lázár Kincső
Zene: Ardeleanu Daniel,Kónya-Ütő Bence
Animáció: Dávid Péter
Kellék: Zayzon Ádám, Kovács Ibolya
Technikusok: Nagy Szilárd,Sala Szabolcs
Rendező: Nagy Kopeczky Kálmán

“Az erdélyi magyar színházat ma a szórakoztató és művészszínházi trendek egyeduralma jellemzi, repertoárjainkról hiányoznak a tizenévest is elevenen érintő társadalmi kérdések, elvétve kapnak helyet a konvenciószegő próbálkozások. A tizenévesnek ma nálunk színházba menni többnyire unalmas penzum. Bizonyíték erre a rengeteg szétröhögött, teleszemetelt délutáni bérletes diákelőadás.(…) agy-Kopeczky Kálmán rendezése finom jelzésekkel épít kusza, feszültségekkel terhes felnőttvilágot a Gyerek köré, olyat, amelybe, nem csoda, hogy nem siet belenőni. Önmagáért beszél, hogy szobájának két ajtaja van, és a család folyton átjár rajta, mintegy mellékesen szólva oda neki néha. (…) Az empátiának, szeretetteljes humornak köszönhetően, amely szerzőt és játszókat egyaránt jellemez, az eredmény mégis az, hogy az ötvenedik perc végére elfogadóbbak leszünk a rettenetes kamaszokkal, illetve a kibírhatatlan felnőttekkel szemben.”

Boros Kinga, Játéktér